Tökéletes Nick Miller-szindrómában szenvedek. Azoknak mondom, akik nem néznek New Girl-t (Nézzetek! Most! Nem akarok ötleteket adni, de írjátok be egy torrentkeresőbe, töltsétek le, és nézzétek meg az összes évadot ma éjjel! Nem? Nem? Dehogynem, képesek vagytok rá, ne fosszátok meg magatokat ettől!), hogy Nick egy kilencven éves morgós-zörgős-nyögős öregember egy harmincéves férfi testében. Hát én is egy pletykás, otthonülős, teázós vénasszony vagyok titokban.

Ehrmm, igen, ma betöltöttem a huszadik életévemet. Itt az ideje, hogy szerkesszem a rólam szóló oldalmodult. Itt az ideje, hogy felelősségteljes felnőttként viselkedjek!

NAH, bro. Illene írnom egy listát arról, amit elértem a húsz év alatt, de elkeserítően rövid lenne. Írhatnék egy listát arról, amit csinálni szeretnék húsz évesen... De az még szomorúbb eredménnyel járna. Úgyhogy írok inkább a mai napomról, mert fun volt. Nem, nem buliztam, és nem is fogok, mert két lehetőségem lenne erre: 1) egy héttel a szülinapom előtt partizni vagy 2) két héttel a szülinapom után. Karácsony előtt nem működik a dolog: a tavaly megpróbáltam, de mindenki futott a vonatra/buszra, mert igyekeztek hazajönni/menni Kolozsvárról a szünetre. Karácsony ugye a családé, ezért ilyenkor nem bulizunk, hanem csendesen, békében örülünk Jézuska születésének. Karácsony után meg rögtön szilveszter van - szóval az idén összecsapom a kettőt. Így egy csomó mindenkit megmentek az ajándékozás felelőssége alól, és inni lehet bármikor.

Így tehát a szülinapom ünneplése ma abból állt, hogy, mivel mindent az utolsó percre hagyok, karácsonyi ajándékvásárlást rendeztem (a szülinapi pénzemből, mert megtakarítani sem vagyok képes). Szóval bevásároltam a családomnak mindenféle last-minute, gáz ajándékokat. Mentem-mentem körbe, amikor is szembejött velem egy barna csésze, kis menta- és bézs színű fácskák voltak ráfestve, és rettenetesen jól nézett ki. Így N.-nek is letudtam a karácsonyi ajándékát - tudom, tudom, csészét venni UNALMAS, és egyáltalán nem kreatív, de 1) N. rengeteget teázik, kávézik, pezsgőtablettázik és 2) utál mosogatni (mint én), ezért rendszeresen kifogy a tiszta csészékből. Most kapott még egyet, ami üldögélhet a többivel együtt szanaszét a lakásban, beleszáradt teásplikkel, míg valamelyikünk rászánja magát a mosogatásra. És tudjátok, mi a legviccesebb és legcsodálatosabb az egészbe?

Hogy ma N. és az apukája is karácsonyi bevásárlást rendezett, és N. megpillantotta ezt a csészét (az utolsó volt), és elkezdett célozgatni az apukájának, hogy milyen szép, és hogy sose lehet egy embernek elég csészéje, de az apukája nem vette a lapot. És jöttem én, és teljesen tudatlanul megvettem neki! :D

Aztán elüldögéltünk a kedvenc kicsi kávézómban, ahol négy évig törzsvendég voltam, megittam egy forraltbort és egy citromos sört, mert ma nagyon nőnek éreztem magam, közben egy kis koncert is szerveződött (11-12.-esek énekelgettek, szavalgattak karácsonyi verseket, ilyesmi), és bár szar volt és klisés, azért megvolt a maga hangulata. Persze, a buszom aztán az orrom előtt ment el, és kénytelen voltam stoppolni, az összes testnyílásom befagyott, mert nem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy Kolozsváron lehet, hogy nem fagyok szanaszéjjel egy miniszoknya-vastag harisnya kombóban, de itthon igen... És végül egy olyan csávó hozott haza, aki - mint itthon megtudtam - híres arról, hogy már három embert is elütött, és mindig megúszta. De ettől függetlenül teljesen jó arc volt, és nagyon értelmesen elbeszélgettünk; biztos vagyok benne, hogy még mindig kínozza a lelkiismeret meg minden, mert állandóan célozgatott meg mesélt a legutóbbi balesetéről. Teljesen fel volt készülve arra, hogy én is ismerem őt a pletykák alapján és elítélem, és láttam rajta, hogy meglepődött (és nagyon jól esett neki), hogy végre van egy ember, aki nem hallotta rossz hírét.

Ja, és ma ettem lazacot életemben először! Utálom a halat, de ma véletlenül azt mondtam, hogy ezt lehet, hogy megkóstolnám, ezért apu vett füstölt lazacot nevetségesen drágán (majdnem 40 lejért), és én rögtön megbántam, főleg, amikor megéreztem a szagát, de emberek! Ez egészen finom! Nem 40-lejt-megérően-finom, de én-is-megeszek-belőle-két-falatot-finom. Majd lehet, hogy rászokok egyszer, amikor nagyon gazdag leszek. Ha-ha-ha. Ha. Ha...

És a valaha kapott legjobb szülinapi köszöntésem ma F.-től:

Össze-vissza beszélek, mert lelkes vagyok, és jókedvű, ilyenkor pedig nem vagyok képes egy normális szöveget összetákolni, egyszerűen nem megy. Ettől függetlenül, lehet, hogy jövök ma a kedvenc jutúberjeim listájával, mert egyebet se csinálok, csak vlogokat és animációkat nézek újabban. Puszi!