Szervusztok! Ismerkedjetek meg ...-tal (még nem tudom, mi lesz a neve, de mindenképp el fogom nevezni, Ödönnek vagy Iannek, még nem tudom, van ötletetek? persze, lehet, hogy csak én vagyok ilyen hülye és normális ember nem nevezgeti a bakancsait, de ha mégis, akkor osszátok meg a tapasztalataitokat, hehe), az első acélbetétes bakancsommal!

Ma azzal a felkiáltással mentem el turizni, hogy bőrdzsekit fogok venni (vettem is egy barnát egy lejért!!! nem viccelek, egy lej volt, mert ki van kopva a gallérja! azoknak mondom, akik nem tudnák, egy lej = 66 forint), de mégsem ez volt a nap fénypontja. Bementünk egy turiba, ami egy hatalmas istálló-szerű építmény, egy család személyes kis vállalkozása, és úgy képzeljétek el, hogy minden egymás hegyén-hátán van, bakancsok és cipők szanaszét... Megyek, megyek, nézelődök, és akkor megláttam egy tíz soros Martens bakancsot. Feketét. Ugyan van két Martensem, de az egyik húsz soros és ezért nem hordom, a másik pedig rettenetesen otromba - bár sötétvörös és tízsoros, egyszerűen hatalmas az orra. Pedig jó rám, meg minden, de úgy nézek ki benne, mint egy kertitörpe. Szóval szembejött velem ez a Martens, és gyorsan vittem is megkérdezni, hogy mennyi. A kiszolgáló néni arcán végigsuhant egy árnyék, és én azt hittem, azért, mert furcsa a stílusom és nincs ehhez szokva - de nem. Rögtön elmondta, hogy azt ne vegyem meg, mert már rég ki akarta tenni a selejtbe, ugyanis elkezdett lefele jönni a talpa. Na mondom, csodálatos. De ne féljek, mert még sok ilyen van! Mondom, oké... de ha nem Martens, akkor nem is kell. Elkezdtünk menni körbe a boltban, minden polcot átfésültünk, a leghülyébb helyeken is találtunk bakancsokat, de egy se volt szerelem első látásra. Végül egy Cult márkájú férfi bakancsot választottam, mert nyolcsoros és teljesen korrekt. Mondtam én első látásra. 

Ahogy megvettem és hazafele kezdtem jönni vele, egyre jobban beleszerettem. De én hülye, marha, barom, ahogy vásárolok, nem is néztem meg komolyabban a bakancsot. Csak itthon, amikor elkezdtem megmosni, megtörülni, akkor láttam, hogy a talpában van egy nagy... csavar. Nézem, hogy miafasz történik - és akkor vettem észre, hogy a nyelvén azt írja, hogy "steel toe". Na, mondom, jólvan, egész életemben vágytam egy acélbetétes bakancsra, de sose találtam olyat, ami igazán tetszene. Szóval most nagyon nagy a boldogság és a szerelem - csak épp egy név kellene neki! (Remélem, élveztétek ezt a szerelmi megnyilvánulásnak álcázott majdnem haul-posztot. Nem tudom, hogy tudok három bekezdést nyálazni egy bakancsról.)

UPDATE: a nevük Sid és Nancy. Saját képem sajnos nincs, mert a fényképezőgépem Kolozsváron maradt.