Hm, hát gondolom, ismét furcsa ez a váltás az előző színes, zsúfolt design után - bár lehet, hogy mr megszoktátok. Annyira azonban mégsem egyszerű ez a kinézet sem, a fejléc olyan, amilyen mostanában lenni szokott, nem annyira minimalista, mint régen, csak épp monokróm. Mert leküzdhetetlen vágyat éreztem arra, hogy fekete-fehér designt csináljak. Eddig nagyon szépen működött is a terv, de aztán el kellett töltenem egy órát azzal, hogy kiválasszam azt a bizonyos harmadik színt - kipróbáltam mindenfélét, de végül a rózsaszínnél maradtam. Azért, remélem, nem olyan nagy mennyiségben. A fejlécen látható képekért köszönetet mondok drága Frida barátnőmnek, és azért is, hogy mindig inspirálóan hat rám nemcsak a blogjával, de az egész személyiségével. (Ehw, ez nyálas lett.) Különben ha jobban megnézitek a designt, nem is olyan egyszerű. Háromféle linkeffekt van egyszerre az oldalon, és az oldalsó modulok képei rózsaszínes árnyalatot kapnak, illetve rájuk "íródik" egy-egy szöveg, ami nem mellékesen  Simon Marci Polaroidok c. kötetének egy-egy szösszenete. A képeknél mindkét dolog divvel van megoldva, és rengeteget szenvedtem vele, pedig elvileg könnyű... A Windows-stílusú modulfejlécek... no comment, én nem tudom, honnan jött az ötlet és miért! :D Az oldal- és középmodulok pedig szándékosan más-más betűméretűek, a 13px túl nagy volt a keskeny oldalhoz, de nem akartam megválni tőle. Na, tudjátok, mi a dolgotok: pozitív vagy negatív kritikát, véleményeket várok chatben vagy akár hozzászólásban is! Puszi!

Ó, és egy fontos kérdés: biztosan látjátok (mert túl csúnya ahhoz, hogy elkerülje a figyelmeteket), hogy a linkeffekt miatt a blogbejegyzés címe mellett ott van az az... izé. Pontosabban belinkelt két üres helyet magának, és most ott csúnyálkodik. Valaki tudja, hogy tudnám ezt megjavítani? :)

Az első karácsonyi ajándék egy textúracsomag - az általam leggyakrabban használt textúrák vannak benne. Egyik sem az én munkám, viszont mindegyik mappanévben egyszerre benne van a kredit is, érdemes megnézni a készítők DeviantArt accountját, mert rengeteg gyönyörű grafikai cuccot összegyűjthettek. :) A képre kattintva nyomban le is töltődik a textúracsomag, nem kell máshova navigálnotok!

A második karácsonyi ajándék 53 darab (tudom, hogy ötven van a képen, de buta vagyok :D) .psd színezés, azok, amelyeket a leggyakrabban használok. Ez is gyűjtemény, nem pedig saját munka. A képre kattintva letölthetitek. :)

És boldog karácsonyt, bogárkáim! Remélem, mindenkinek jól telik a karácsonya, mindenki megkapta, amit kért az angyalkától/Jézuskától vagy a szüleitől! És főleg, remélem, mindenkiben ott lakik most az igazi christmas spirit! Puszi

Sziasztok! Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki már tűkön ülve várta a Gportál címkézési lehetőségét. De hogy én NAGYON vártam, az is biztos! A tegnap éjjel egyszercsak észrevettem, hogy nem működik a Gportál - és nyomban arra gondoltam, hogy "juhé, jönnek a címkék!" És igazam volt, tényleg jöttek. Szóval azoknak mondom, akik esetleg még nem vették volna észre: végre van címkelehetőség a Gportálon!

Sőt! Teljes mértékben személyre szabhatóak a címkék a CSS-ben. Hogy hogyan? Nos, a tag, vagyis az a rész a CSS-ben, ami a címkékre hat az ez: .blogtags. Szóval ha pl. azt szeretnéd, hogy a címkék középre igazodjanak, ezt kell beillesztened a CSS-be:

.blogtags {
text-align: center;}

De gyakorlatilag bármit beállíthatsz a megszokott módon, háttérszínt (background-color), betűszínt (color), betűméretet (font-size), betűtípust (font-family), bármit. Ha a betűméretet szeretnéd átállítani, és nem engedelmeskedik, akkor ugyanaz az eljárás, mint amikor a blogcím betűméretét szeretnéd megváltoztatni: oda kell tenned azt is, hogy !important. Így:

.blogtags {
font-size: 12px!important;}

Ugyanakkor a linkeffektet is megváltoztathatod, ha nem akarod, hogy ugyanaz a linkeffekt hasson a címkékre is, mint minden másra az oldalon. Pl. nekem a linkeffekt egy kisméretű, nagybetűs Georgia bézs háttérrel. De ha megnézitek, látjátok, hogy a címkékre nem ez a linkeffekt vonatkozik. Hogy ezt hogy lehet? Mutatom:

.blogtags a:link, .blogtags a:visited {
text-transform: lowercase;
font-size: 12px;
font-style: italic;
color: #a36c77;
text-decoration: none;
background-color: transparent;}

Sziasztok! Nem, ez nem egy cikk (az is lesz a nap folyamán), hanem egy közölnivaló. Körülbelül egy fél éve ismerkedek a szavak, rímek, metaforák stb. világával, és most érkeztem el arra a szintre, hogy összeszedtem a bátorságomat és megosztom emberekkel a verseimet. Igen. Szóval létrehoztam a Versek modult, ahol elolvashatjátok néhány alkotásomat. Többnyire szabad versek ("A szabad vers mai értelemben olyan költemény, amelynek írásképe versszerűen tördelt, de nem versritmussal, hanem prózaritmussal rendelkezik, esetleg minden ritmust mellőző és rímtelen próza."), magyarul, de van néhány angol vers is, mert annak ellenére, hogy nem tudok ooooolyan jól angolul, sokszor érzem úgy, hogy egy idegen nyelven sokkal jobban meg tudom fogalmazni azt, ami bennem van. Egy kis ízelítő, hogy mire számíthattok:

most már én is három cukorral
kávét-teát, és próbálom leplezni a
disszonanciát, hogy az aktuális
lelkiállapotom lecseppen, mint
karamell az államon, és
csészéket is olyan rég nem
vágtam falhoz, hogy már
nem tudom, hogyan és miért
hoz dühöm paplanja
hamis megnyugvást, és
olyan régen volt, hogy
a falnak döntöttél és én
pofon ütöttelek, csak a kávék
maradtak és a cukrok,
az örökös hányinger és
a végtelen fáradtság, hogy
kanalam sincs, amivel
magamba kavarjalak

Hogyha érdekel több, akkor ezen a linken, vagy az About menüből eljutva megnézhetitek őket. Véleményekre természetesen nyitott vagyok, tárt karokkal várom a tanácsokat, gondolatokat, mindent, ami eszetekbe jut!

Már harmadszor futok neki ennek a lapnak a nyitószövegének. Az ember azt hinné, hogy idővel megtanul ilyesmit írni, mert nekem aztán van ebben tapasztalatom... Igazi nyitószöveget viszont már rég nem írtam. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, mert az utóbbi időben egyebet se csináltam, csak zártam, nyitottam, költöztem... De ezek a dolgok valahogy mintha mindig teljesen megalapozatlanok lettek volna, mintha nem lettek volna hivatalosak. És természetesen nem is volt olyan nagy jelentőségük, hiszen különösebb változást nem eredményeztek: csak a blog címe változott meg, a tartalma, témája és minősége alig. 

De most egyszerűen kénytelen vagyok változásokat hozni. Mert a Sequins-and-Limes, összes elődjével és kishúgával együtt - halott. Hogy mi történt? Biztosan láttátok, hogy jelszavas védelem van a lapon. Nos, a jelszavas védelmet nem én állítottam be. Nem mondom, hogy feltörték, már csak azért sem, mert Ildikó rámutatott, hogy ez nem a helyes kifejezés, egyszerűen csak visszaéltek az adataimmal - bár nem tudom, ki lehetett az, és hogyan tehette azt, amit. Persze, a webmester könnyen és szívesen elintézte volna a dolgot, de én inkább úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy komolyabb változtatásnak. Már régóta érik bennem a dolog, és az, hogy a Sequins-and-Limes-t ez a... hm, kisebb szerencsétlenség érte csak megerősített a hitemben. Azt mondtam, hogy a S&L és elődei halottak. Igen, azok, mert már egy ideje egyáltalán nem úgy működik a dolog, mint annak előtte. Azt nem mondanám, hogy elment a kedvem a blogolástól. De a mennyiség lassan a minőség rovására ment. És, valljuk be, egy kicsit megváltozott az érdeklődésem és az értékrendszerem is.

Az első ok, amiért úgy éreztem, hogy itt az ideje egy teljesen új blognak, az az, hogy minőségibb munkát várok el magamtól. Bölcsész lettem, szövegekkel dolgozom, és rájöttem, hogy azokat a cikkeket, amiket a S&L-ra írtam, nem olyanok, amikkel büszkélkedhetek. Tulajdonképpen meg vagyok/voltam elégedve a munkámmal, de csak Gportálos körben. Ha egy barátom rákérdezne a blogomra, nem merném, vagy csak egy kicsit szégyenkezve tudnám megmutatni neki a blogom. 

A második ok az, hogy a blog eddig nagy szerepet adott a divatnak, öltözködésnek, stílusnak (legalábbis a leírása szerint). De egy igazi fashion-blog vezetéséhez nincs energiám, kedvem és lehetőségem. Nem tudok outfit-posztokat hozni, nem tudok haulokat csinálni (már csak azért sem, mert az egyetemista élet nem engedi a gyakori vásárlást), és a DIY-dolgokhoz pedig nincs erőm, energiám, időm. Lecsót pedig nem akarok csinálni. Valamilyen szinten megmarad a divat-vonal, de elvékonyodik, inkább hoznék cikkeket a divatvilágból, véleményeket, haute-couture képeket - szóval szeretném a blog divattal foglalkozó részét is egy kicsit színvonalasabbá tenni.

A másik dolog: az már nem működik, amit talán megszokhattatok tőlem, hogy naponta hozok valamit. Nem, sokkal ritkábban fogok írni, de arra törekszem, hogy az a kevés cikk, vagy bármi, amit hozok, színvonalasabb és tartalmasabb legyen.

A témával kapcsolatban is tervezek komolyabb változásokat. A blog divat-részéről már beszéltem, de úgy általában inkább szeretném a blogot egy igazi internetes magazinná változtatni, amiben szó van kultúrális eseményekről, irodalomról, filmekről, zenéről (sokkal nagyobb dózisban, mint eddig). Ami nem változik, azok a véleményes posztok, mert azokkal többé-kevésbé elégedett vagyok. És lesznek fent írásaim, a költészetben tett szárnypróbálgatásaim, amiket máshol nem merek közzétenni. 

Végül, de nem utolsósorban, a blog címéről. Floral-Café - és ez, ebben biztos vagyok, most már a végleges cím. Tudom, hogy ezt már sokszor mondtam, de most teljesen biztos vagyok a dolgomban. Egyszerű, könnyen megjegyezhető, és a blog új arcához is passzol. A "floral" szó utal a könnyedségre (mert ezután sem fogom véresen komolyan venni sem magam, sem a blogot, ettől ne ijedjetek meg), a kikapcsolódásra, és rám, a szerkesztőre is (a nevem Virág, ugye, ezt már egyre szívesebben hangoztatom itt is). A café, kávézó pedig magára a blogra, hogy úgy működik, mint egy internetes kávéház, bejösztök, el-elolvasgatjátok a cikkeket, mint a magazinokat a kávé mellé, elgondolkoztok azon, amit olvastatok, láttatok, beszélgettek velem és a többiekkel és remélem, feltöltődve és kellemes érzésekkel hagyjátok el. Legalábbis néhányan. Erre törekednék. 

Ó, és még két dolog: az első az, hogy végre-valahára leváltom a már hozzámnőtt, épp ezért valamilyen szinten engem megbélyegző Chloé nevet, már csak azért is, mert hajlamos volt kavarodást okozni, és nem én vagyok itt az egyedüli Chloé/Chloe. A Virágot nem tudom, egyszerűen nem tudom itt használni, de egy nagyon közeli, és magyaros rokonát választottam helyette: Flóra. Szóval, ha lehet, ha tudtok, ezután hívjatok Flórának. (Még nekem is meg kell szokni. :D)

Az írói versennyel kapcsolatban pedig: nem veszett kárba a munkátok! Lesz eredményhírdetés, lesz minden a közeljövőben, ne ijedjetek meg, nem felejtettelek el titeket. 

A véleményeket pedig, mint mindig, tárt karokkal várom chatben, hozzászólásban, e-mailben, amihez éppen kedvetek van. Puszik!