14 dolog a távkapcsolatokról
Úgy döntöttem - így éjjel egy óra nyolc perckor, egy fél üveg bor után -, hogy írok erről a témáról. Mert 1) az első (és egyetlen azóta is) komoly kapcsolatom egy távkapcsolat volt, 2) mert napok óta motoszkál bennem ez a téma, és úgy általában a kapcsolatom az exemmel és mindaz, amit ebből tanultam, 3) kb. három hónappal a Like Crazy c. film megnézése után is a hatása alatt vagyok, 4) belefutottam ebbe a cikkbe, és arra gondoltam - miért ne?
Tehát ez a cikk egyféle reakciós poszt a fent linkelt posztra, amiben megosztom azt, hogy nekem milyen volt ez a távkapcsolat, hogy éreztem magam és hogy érzem magam most, hogy mennyi mindent változtatott meg bennem, hogy mennyi mindenre rájöttem... Szóval egy komoly élettapasztalat-bejegyzés lesz ez. Haha.
1. A távkapcsolat olyan, mintha Taylor Swift írna egy dalt arról, hogy hiányzik neki Harry Styles - ez az első pont az eredeti cikkben, és bár ez egy végtelenül elpopularizált példa, mindannyian tudjuk, hogy Taylor kisasszony az érzékenyéségéről és romantikusságáról ismert (hogy finoman fogalmazzak, legszívesebben "nyálast" írtam volna, de senkit nem akarok megbántani, khm, khm). De azért van benne valami. Az ilyen kapcsolatoktól az ember mindig úgy érzi magát, mintha egy kivételesen romantikus dal vagy film főszereplője lenne.
2. A távkapcsolat azt jelenti, hogy próbálod minél jobban kitölteni a napjaidat, arra várva, hogy mikor látjátok ismét egymást. Ez valóban így van, de ez nem annyira egy távkapcsolat leírása, mint egy nagyon "követelőző" szerelemnek. Nem úgy értem, hogy a felek követelőznek, hanem hogy maga a szerelem érzése olyan mértékben elhatalmasodott, hogy minden egyéb háttérbe szorul, minden alávetődik a szerelemnek - hogy mindent a szerelem, a kapcsolat érdekében csinál az ember, úgy, ahogy azt a kapcsolat diktálja. És ez nem egészséges.
3. A távkapcsolat azt jelenti, hogy vársz a hívására, de mégsem veszed fel a telefont, mert nem tudod, hogy mire számíts. Hogyha ezt elvonatkoztatjuk a ténytől, hogy megbízol-e a másikban vagy sem, még akkor is így van. Egyszerűen nem tudod, hogy mi történt vele aznap, mert nem voltál vele - és épp ezért egyféle állandó félelemben élsz, olyan szinten is, hogy már attól megijedsz, ha megismerkedett valakivel. Mert nem vagy ott. Mert nem tudod, hogy mik azok az apró lépések, amelyeket egymás felé tesznek. Ha ott vagy, akkor tudod, hogy ez és ez történt, ez azt jelenti, hogy barátok lesznek és nem több - az ilyesmit valahogy leszűri az ember az elkapott mondatokból, a félszavakból. De ha esténként telefonon beszélgettek, nem ismered, mert nem ismerheted ezeket a félszavakat.
4. A távkapcsolat azt jelenti, hogy felveszed ugyan a telefont, de érzed, ahogy minden szó átbotladozik a titeket elválasztó kilométereken. Igen, egy telefonbeszélgetés mindig más, mintha szemtől szembe beszélnétek. Nyilván. Ez egyértelmű. És lehet azt mondani, hogy annyira közel vagytok egymáshoz, annyira ismeritek egymást, annyira közvetlenek vagytok, hogy a telefonálás pontosan olyan, mint a beszélgetés... Mert nem. Egyszerűen nem tud olyan lenni. Ha megfigyeled magad, te is teljesen másképp viselkedsz és beszélsz telefonon, mint élőben, mert az egyetlen dolog, amire támazkodhatsz az a hang. És ennek vannak megkötései.
5. A távkapcsolat ugyanaz az érzés, mint egy hideg kéz, egy féltékeny pillantás, egy gyomorideg. Ez a mondat enyhén költői túlzás - de egyszerűen ez a helyzet. És hiába bízol benne, ahogy mondod, 100%-osan - nem tudsz. Egyszerűen nem tudsz. Bármennyire is próbálkozol, az álmatlan éjszakákon előbb-utóbb úgyis felbukkannak a hülye fantáziálgatások arról, hogy épp mit csinál és kivel. Bármennyire is bízol benne: a tény az tény, egyszerűen nem biztos, hogy eljut hozzád az infó, még akkor is, ha ugyanabban a baráti körben mozogtok. És ez, természetesen, zavar téged és kétségeket ébreszt benned.
6. A távkapcsolat olyan, mint a karácsony, minden alkalommal, amikor találkoztok. Tény, hogy hatalmas endorfin-adag szabadul fel, amikor végre találkozol vele. De érdemes elgondolkozni, hogy tényleg a jelenlétének örülsz-e, vagy egyszerűen csak annak az érzésnek, hogy történt valami, amire régóta vársz?
7. A távkapcsolat korlátoz. Nem kellene kimenned ma este, nem kellene ezzel a másik emberrel légy. Erről a pontról sajnos csak azt tudom mondani, hogy én magam is rendszeresen éreztem ezt - de ma már tudom, hogy azért volt, mert nem bíztam magamban. Féltem, hogy ha kínálkozik a lehetőség, akkor élek vele.
8. A távkapcsolat olyan, mint a valóság hiánya. Sosincs ott, de tudod, hogy a tied. Tudod? Tényleg? Lehet, hogy tényleg a tied, de csak úgy, mint egy csillag, amit megvettél (ha milliárdos vagy, mondjuk) - tudod, hogy van, de... nem érzed, na. Nincs mit szépíteni.
9. A távkapcsolat olyan, mint egy könnyű kijárat, menekülés a valóság és a jelenben élés elől. Mert tényleg. Miből táplálkozol? Azokból az emlékekből, amiket összegyűjtöttél, amikor együtt voltatok, és a fantáziálásból, hogy milyen lesz egy hónap múlva, amikor ismét találkoztok.
10. A távkapcsolat biztosnak tűnik. Miért szenvednél, ha nem ő lenne az igazi? Ez az igazi csapdája minden távkapcsolatnak. Elringatja magát az ember ebben a tudatban, és sokkal könnyebben lehet ebben hinni, mint bármi másban egy olyan kapcsolat esetén, amikor folyton látjátok egymást. Ezzel tudod a legkönnyebben megnyugtatni magad - még akkor is, ha nem ő az igazi.
11. A távkapcsolat olyan, mintha minden másodperc egy óra lenne csodaországban. Igen. Igen, mert minden egyes pillanatot meg akartok ragadni és ki akartok használni, amíg együtt vagytok - mert az olyan kevés idő! És ez valóban csodálatos érzés, nem is vitatkozom.
12. A távkapcsolat nehéz - nincs ott, amikor a legjobban szükséged lenne rá. És egy telefonbeszélgetés nem ugyanaz, mint amikor átölel és megvigasztal.
13. A távkapcsolat őrültségnek tűnik. Igen, annak. És mégis csinálod, mert meg vagy győződve róla, hogy megéri.
14. A távkapcsolat olyan, mintha megérné. Olykor megéri, olykor nem. Ezt mindenkinek magában kell lerendeznie, de ehhez tisztán kell(ene) látnia a dolgokat, az egész helyzetet. És ez nagyon nehéz, ha az ember szerelmes. A megszokásról pedig nem is beszélve. De arról, hogy megéri-(pontosabban, hogy nekem megérte-e) egy másik posztban lesz szó, így is elég hosszúra nyúztam ezt.
Nyugodtan írjatok hozzászólást azzal kapcsolatban, hogy nektek milyen/milyen volt a távkapcsolatotok, hogy mely pontokkal értetek egyet és melyekkel nem, estébé! :)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Velős, valós, igaz!
Köszönöm!