film: the vagina monologues
filmajánló: a vagina monológok
Tudom, hogy furcsa a film címe. Tudom, hogy azt olvasva, "A vagina monológok" mindenféle elképzelés megjelenik a kicsi fejecskétekben a film milyenségével kapcsolatban, a soft pornótól a vígjátékig. Megértem, mert én is így voltam vele. Amikor nekifogtam a filmnek, nem tudtam, mire számítsak, mit várjak el, egyszerűen azt sem tudtam, hogy milyen műfajba tartozik - bár akkor már nem volt teljesen ismeretlen számomra Eve Ensler neve.
 Ahhoz, hogy valamilyen módon megalapozzátok az elvárásaitokat, beszélnem kell egy kicsit Eve Enslerről. Ő egy amerikai író, előadó, feminista, aktivista nő - gyermekkorában megerőszakolták, és valószínűleg ez hatalmas szerepet játszik egész tevékenységében. Ensler a nőiségről, a testünkkel való kapcsolat ápolásáról beszél és tart előadásokat - de ezeket az előadásokat nem a Mindentudás Egyeteme-szerűen képzeljétek el, hiszen Ensler kihasználja a színészi adottságait, előadja azt, amit hallott nőktől, emberektől, és csodálatos humorral van megáldva. A karizmájáról pedig ne is beszéljünk! Az egyik kedvencem a munkái közül egy dokumentumfilm, a What I Want My Words To Do To You, amelynek keretein belül egy női börtönben töltött el elég sok időt, nem tudom pontosan, hogy mennyit, és ezalatt csoportterápiát szervezett, amely abból állt, hogy nemcsak beszélgettek, de a nőket arra kérte, hogy írjanak egy színdarab-szerű monológot mindarról, ami bennük van, és ezeket végül előadták ott, a börtönben. 2011-ben pedig létrehozta a City of Joy nevű kis "várost" Kongóban, ahol segítséget és támogatást, és főleg menekülést kapnak azok a nők, akiket bármilyen nemi erőszak ér. Ezen a linken megnézhetitek a honlapot, képekkel és információkkal együtt. Ezenkívül számos olyan szervezetnek tagja és támogatója, amely a hátrányos helyzetű nőket segíti.
A sors kegyetlen iróniája, hogy a nőt, aki annyi időn keresztül beszélt és harcolt a nőkért, a nőiségért méhrákkal diagnosztizálták. De Esler emberfeletti erőről tett tanúbizonyságot: írt egy könyvet a betegségről, melyben azt mondja, egy ajándék volt számára, hiszen eddig ő sem tudta megélni a nőiségét, nem volt "benne a testében" (ahogy ezt egyébként a filmben is mondja). De a rák segített neki ebben, mert: "From being pricked and poked to being ported and chemo-ed, there's no way you can not be in your body."
Egyébként, ha érdekel, az NLCafén olvashattok vele egy interjút, magyarul: A szex mentette meg az életemet. (nlcafe.hu, 2013. 11. 15.)
A vagina monológok tehát egy dokumentumfilm. Három-öt év alatt Ensler 200 nőt kérdezett meg arról, hogy milyen a kapcsolata a testével, hogy mennyire van tudatában a nőiségének, és egyáltalán, mit gondol az egészről. Egészen fiatal lányoktól kezdve idős nénikig, válogatás nélkül interjúvolt meg nőket, és ezeknek az interjúknak, illetve az interjúkból készült előadásoknak a gyűjteménye a film. Témájából adódóan persze zavarba hoz, és ha nem szereted az ilyesmit, akkor neki se fogj a filmnek - de ha érdekel az, hogy ki vagy, mi vagy, mi van ott lent, egyáltalán mi a helyzet, akkor biztosan nagyon sok olyan dologra fog rávezetni a film, amelyet addig át sem gondoltál soha. Persze, mondom, sokszor fogsz zavarba jönni vagy csak nézni, hogy what the actual fuck is happening, de megéri, hidd el nekem. Ensler csodálatos egyéniség, minden másodperc, amit a kamera előtt tölt, minden szava, mozdulata inspirál, mosolyra késztet, és egy olyan könnyed módon gondolkodtat el, ami ritka. Nyitottnak kell lenned az új dolgokra, mások gondolataira, történeteire ahhoz, hogy önmagad megismerd, és ehhez egy csodálatos gyakorlat ez a film, amelyre körülbelül másfél órát kell szánnod az életedből: csupán egy órás film, olykor meg kell állítanod és meg kell emésztened, amit hallottál, de igazán megéri. Egy olyan film, ami még napokig nagy hatással van rád - tudom, hogy miután megnéztem, majdnem két hétig bevásárlás közben, séta közben, elalvás előtt beugrottak gondolatok, mondatok, és követelték, hogy gondolkozzam el rajtuk.
Nem győzöm elégszer ismételni, hogy nyitottnak kell lenned, mert ha nem vagy az, nem fogod tudni értékelni. Egy barátnőmet megkértem, hogy nézze meg, de szerinte "túl furcsa volt, és túlságosan sokkoló, megrázó". Hogyha pedig olyan ember vagy, aki kényszeresen kerüli a tabu-témákat, akkor szintén, hozzá se fogj. Mindenki jobban jár. Mégis, abszolút megéri időt, energiát és gondolatokat fordítani rá. Mindannyian szembe kellene hogy nézzünk ezekkel a dolgokkal, melyek elhangzanak a filmben, és mégis, nagyon sokan inkább szemet hunyunk fölötte, elkerüljük, átlépünk rajta, mert félünk. Mert zavarba jövünk és kényelmetlenül érezzünk magunkat. Pedig igazán nem kell megijedni attól, hogy nők vagyunk.
Sőt, azt gondolom, hogy a fiatal lányok körében azért van annyi önértékelési probléma, azért nem tudjuk egyszerűen megszeretni a testünket, mert nem tudjuk, kik vagyunk. Nem nézünk szembe önmagunkkal, mert magadra nézni szégyen, a meztelenség szégyen - és nevetséges, hogy most, 2014-ben, amikor olyan magazinok, mint a Vogue teljesen egyértelműen és könnyedén kezeli nemcsak a meztelenséget, de a női testet magát, mi még mindig le vagyunk ragadva ugyanott, mint nagyanyáink - magadra nézni bűn. És ennek eredményeképpen jön létre egy kettősség: ahogy a média kezeli a meztelenséget, és ahogy mi kezeljük azt, összeütközik, és természetesen összezavarodunk.
Abba pedig már bele sem megyek, hogy tizenhárom-tizennégy éves kislányok folytatnak aktív szexuális életet.
Befejezésül pedig sajnos nem tudok semmi erőset, meggyőzőt mondani - ha eddig nem döntötted el, hogy megnézed a filmet, mert érdekel, akkor ezután sem fogod. De ha eldöntötted, akkor pedig nem fogod megbánni! Hogyha megnézitek, várom a visszajelzéseket, mert nagyon érdekel, hogy ki hogyan élte meg!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Anya ajánlotta még évekkel ezelőtt, de mondta, hogy készüljek fel mielőtt megnézem, mert ez bizony ütni fog. Maga a téma nagyon érdekel, a nőiség mivolta, de ennek ellenére még nem vettem rá magam, bár hónap óta nállam van a DVD. Most hogy írtál róla, azthiszem elszánom magam! Én is kíváncsi vagyok azoknak a véleményére akik meg megnézték, na meg a saját reakciómra is. ;)