sexiest men in the universe vol. 2
Oh, jesus, annyi mindenkit kifelejtettem az előző felvonásból! Ezt a kommentek során realizáltam, és úgy gondoltam, nem bánthatom meg azoknak az érzéseit, akik kimaradtak a listából (mert nyilván rátaláltak a blogomra, megértették, hogy miről van szó és aztán sírtak, amiért nem kerültek fel a listára.

11. Matt Bomer
Jesusfuckinchrist, ez az ember! Mindenképp ott lenne a helye az előző listán, és elég elöl. Tudom, hogy meleg, de hát kit érdekel, mikor ilyen feje van! Az arca... A szemei! A segge! *Tátott szájjal nézi a képernyőt, a nyakában egy nyáladzó, mint a babáknak, a méhe valahol a nadrág szárában a bokájánál*.

12. Sam Riley
És őt is kifelejtettem. Oh, shame on me. Úgy gondolom, hogy nála jobb színészt nem tudtak volna találni Ian Curtis szerepére a Controlban. És a hangját és az akcentusát pedig hadd ne is említsem meg.

13. Xavier Dolan
Az egész világon senkinek nincs olyan szép szája, mint neki. Amikor beszél, képtelen vagyok bármire is figyelni, történhet akármi a filmben, lefejezehetnek egy kiskutyát, megehetnek élve egy embert - én csak a száját fogom figyelni. Ah. Jaj, persze, meleg ő is.

14. Louis Garrel
Még egy francica. :D Soha senki nem érti, hogy miért vagyok annyira oda ezért a férfiért, nem is olyan szép... És tényleg nem az. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért olvadok tócsává mindig, amikor meglátom - de hát ez történik.

15. Pete Doherty
Tudom, tudom, mit gondoltok. Gondoljátok csak. Mindannak ellenére Pete rettenetesen szexi, nem is tudom, hogy feledkezhettem el róla. Oh God, oh God... Nem tudom, és nem is fogom megmagyarázni nektek, de kb. ugyanaz a helyzet, mint Sid Vicious-sel: egyszerre vagyok elrettenve és extremely turned on. El vagyok cseszve, na! :D

16. Andrew Garfield
Andrew-val nagyon komplikált a kapcsolatom. Néha nagyon szexinek tartom - most is -, máskor nagyon csúnyának. Teljesen az aktuális hangulatomtól függ - de hogy azon kívül mitől, azt nem tudom. Nagyon kevés férfi van rám ilyen hatással. :D

17. Nicholas Hoult
Oké, vele is egészen bonyolult a kapcsolatom, a Skins nézése közben egyáltalán nem találtam szexinek, sőt, valahogy taszított - de ez valószínűleg a karaktere miatt történt. Mert A Single Man-ben már nagyon-nagyon szexinek találtam, és ez azóta is ígyvan.
Oké, most már azt hiszem, ennyi. Kommenteljetek ehhez is, és még mindig áll az "osszátok meg a ti listátokat is" ajánlat!
14 dolog a távkapcsolatokról
Úgy döntöttem - így éjjel egy óra nyolc perckor, egy fél üveg bor után -, hogy írok erről a témáról. Mert 1) az első (és egyetlen azóta is) komoly kapcsolatom egy távkapcsolat volt, 2) mert napok óta motoszkál bennem ez a téma, és úgy általában a kapcsolatom az exemmel és mindaz, amit ebből tanultam, 3) kb. három hónappal a Like Crazy c. film megnézése után is a hatása alatt vagyok, 4) belefutottam ebbe a cikkbe, és arra gondoltam - miért ne?
Tehát ez a cikk egyféle reakciós poszt a fent linkelt posztra, amiben megosztom azt, hogy nekem milyen volt ez a távkapcsolat, hogy éreztem magam és hogy érzem magam most, hogy mennyi mindent változtatott meg bennem, hogy mennyi mindenre rájöttem... Szóval egy komoly élettapasztalat-bejegyzés lesz ez. Haha.

1. A távkapcsolat olyan, mintha Taylor Swift írna egy dalt arról, hogy hiányzik neki Harry Styles - ez az első pont az eredeti cikkben, és bár ez egy végtelenül elpopularizált példa, mindannyian tudjuk, hogy Taylor kisasszony az érzékenyéségéről és romantikusságáról ismert (hogy finoman fogalmazzak, legszívesebben "nyálast" írtam volna, de senkit nem akarok megbántani, khm, khm). De azért van benne valami. Az ilyen kapcsolatoktól az ember mindig úgy érzi magát, mintha egy kivételesen romantikus dal vagy film főszereplője lenne.
2. A távkapcsolat azt jelenti, hogy próbálod minél jobban kitölteni a napjaidat, arra várva, hogy mikor látjátok ismét egymást. Ez valóban így van, de ez nem annyira egy távkapcsolat leírása, mint egy nagyon "követelőző" szerelemnek. Nem úgy értem, hogy a felek követelőznek, hanem hogy maga a szerelem érzése olyan mértékben elhatalmasodott, hogy minden egyéb háttérbe szorul, minden alávetődik a szerelemnek - hogy mindent a szerelem, a kapcsolat érdekében csinál az ember, úgy, ahogy azt a kapcsolat diktálja. És ez nem egészséges.
3. A távkapcsolat azt jelenti, hogy vársz a hívására, de mégsem veszed fel a telefont, mert nem tudod, hogy mire számíts. Hogyha ezt elvonatkoztatjuk a ténytől, hogy megbízol-e a másikban vagy sem, még akkor is így van. Egyszerűen nem tudod, hogy mi történt vele aznap, mert nem voltál vele - és épp ezért egyféle állandó félelemben élsz, olyan szinten is, hogy már attól megijedsz, ha megismerkedett valakivel. Mert nem vagy ott. Mert nem tudod, hogy mik azok az apró lépések, amelyeket egymás felé tesznek. Ha ott vagy, akkor tudod, hogy ez és ez történt, ez azt jelenti, hogy barátok lesznek és nem több - az ilyesmit valahogy leszűri az ember az elkapott mondatokból, a félszavakból. De ha esténként telefonon beszélgettek, nem ismered, mert nem ismerheted ezeket a félszavakat.
olvassatok angolul is! mondom, hogy mit
aka kedvenc blogjaim a Gportálon kívül
Nagyon szeretem a személyes blogokat. Éppen ezért, az olyan napokon, amikor úgy érzem, hogy az agyam egy zokni, és tiszta, paraszti kikapcsolódásra vágyom (=nevetés), inkább olvasok vicces blogokat, mint hogy megnézzek egy vígjátékot. Ez a lista főként azoknak szól, akik valamilyen szinten tudnak angolul - mert sajnos, csak egy olyan magyar blogot találtam, amire rendszeresen visszajárok. De ha ismertek ti olyan magyar bloggereket, akiknek az írásaitól hangosan felröhögtök, várom az ajánlatokat!
1. 27b/6 (27bslash6.com)
Az abszolút kedvencem. Igaz, hogy csak nemrég találtam rá, de úgy vetettem rá magam a bejegyzésekre, mint az éhes farkas. Csodálatosan faszfej ez az ember - ennél szebben nem tudom mondani, mert tényleg így van. Csak vessetek egy pillantást erre vagy erre a bejegyzésre. De a személyes posztjai is zseniálisak, állandóan hangosan kacagok olvasás közben. Gabrielnek különösképp ajánlom!
2. Hyperbole and a Half (hyperboleandahalf.blogspot.com)
Ezt a lányt ismerhetitek néhányan, ha máshonnan nem is, hát erről a 9gag meme-ről. Mindenféle történeteket oszt meg, sokat a gyerekkorából, Paint-ben rajzolt kis képekkel együtt (és ez nem olyan szörnyű, mint ahogy hangzik). Nagyon jó stílusa van, zseniális öniróniája és fergeteges humora, mindenképpen egy must read!
3. OhVic (ohvic.com)
Egy kétgyerekes tanárnő-anyuka, szuper humorral és rengeteg sztorival a tarsolyában. Valamiért nagyon szeretem idősebb nők blogjait olvasni, mert egyrészt olyan, mint egy másik világ, másrészt kellemes tudatában lenni annak, hogy vannak olyan 30-40 évesek, akik hasonló módon szerencsétlenkednek felnőttként is, mint én. Hogyha életbölcsességeket keresel, akkor az OhVic nem neked való - de ha teljesen pointless humort, összefüggéstelen és vicces anekdotákat, akkor mindenképpen!
4. Tékasztorik (tekasztorik.cafeblog.hu)
Az említett magyar blog, amire rendszeresen feljárok. Szerintem ezt is ismeritek néhányan. Egy humorista lány blogja, az életről, Pestről, a magyar társadalomról (persze csak burkoltan) és faterről. Zseniális! Kocsmahumor, tele trágársággal úgy ahogy van, de garantáltan potyogni fognak a könnyeid a röhögéstől.
5. MyMilkToof (mymilktoof.blogspot.com)
Ez nem annyira vicces, inkább kétségbeejtően cuki. A bloggerleányzó két kis fogacskát formáz gyurmából és helyezi élethelyzetekbe őket, így kicsi képregényecskéket alkotva. Minden ici-pici, van pici ágyuk és pici Bowie-poszterük a fogacskáknak, hát rettenetesen aranyos az egész!
6. Poorly Drawn Lines (poorlydrawnlines.com)
Ez nem blog, hanem képregény. Minden napra van egy nagyon fáradt humorú képregény, pár kocka, rövid párbeszédek - ezt azok is megértik és élvezhetik, akik nem tudnak annyira angolul. Persze, feltéve, hogy nem túl szofisztikált a humorérzékük és épp annyira szeretik a favicceket, mint én.
7. Hark, a Vagrant (harkavagrant.com)
Ha már a képregényeknél tartunk, itt van ez a lány is. Hozzá viszont kell némi kultúra, és nem is olyan kevés történelmi ismeret (én rendszeresen be kell gúglizzam az aktuális képregény főszereplőjét, hogy megértsem, miről is van szó). Viszont megéri! És még mindig ott vannak a pónis képregényei azoknak, akik nem olyan műveltek, mint ő.
a legszexibb pasik az univerzumban
Már régóta tervezek egy ilyen crush-posztot írni, mert 1) van legális okom arra, hogy elvesszek a szexi emberek képeiben, 2) nagyon széles a skála - kisfiústól nagyon férfiasig és öregemberig van itt minden. Nem nagyon tudom őket sorrendbe szedni, mert mindegyikükre ugyanúgy reagál a méhem (oké, most épp nem, mert jelenleg Slayer - Raining Blood megy benne, de általában), de azért megpróbálom.

1. Johnny Depp
Az első helyet valójában két férfi foglalja el a szívemben (akik sosem fogják tudni, hogy létezem, de nem számít), és Johnny Depp az egyik. Ezzel szerintem senkit sem leptem meg és nem vagyok vele egyedül, elég mainstream dolog - de hát ha egyszer tökéletes! Ha valaki pisztollyal a fejem mellett vallatna, hogy mit szeretek benne a legjobban, akkor se tudnék választani a szeme, a szája alakja és a grimaszai közül...

1. James Franco
A másik első helyes szintén nem meglepő módon James Franco. Ez az ember egyszerre gyönyörű, klinikai esethez méltóan hülye (Seth Rogen legjobb barátja), és imádom, hogy nem képes kinyitni se a szemét, se a száját rendesen, és nem tud artikulálni egyáltalán. És a hangja. És a mosolya. És az izmai.

2. Jack White
(Azért van a gifen egy nővel, aki egyébként Alison Mosshart, aki egyébként az első számú female crushom, ami egyébként nem tartozik ide, de mindegy, szóval a gif a Treat Me Like Your Mother klipből van, amiben Jack a legszexibb - nem magához képest, hanem úgy általában.) Ez az ember egy zseni. És gyönyörű. Sápadt és pirosak a szemei! És fekete a haja! És hullámos! A haja, mármint. És imádom, hogy olyan ritkán mosolyog, mert ő nagyon badass, de amikor megteszi, hirtelen átváltozik egy ötévessé. A kedvenc idézetem tőle: "You know I look like a woman but I cut like a buffalo." Ejj.

3. Alex Turner
A sok nagyon férfias férfi (manly man, így jobban hangzik) után egy nagyon cuki kisfiú (aki mindjárt 30). Nem kell sokat magyarázkodnom szerintem, csak nézzetek rá! Megöregedik valaha ez az ember? Nem hiszem. És a hangja. Hát hogy lehet valaki ennyire cuki?! És a nagy szemei.

4. Marco Hietala
Igen, tudom, hogy problémáim vannak és hogy ez már erősen gerontofília. És hogy ez egy kicsit meglepő a16 évesnek tűnő Alex Turner után. Aki cuki. Hát Marco nem az. Ő aztán tényleg egy big manly man rocker. És nem tudom nektek megmagyarázni, hogy miért tetszik nekem egy olyan ember, aki a nagyapám lehetne. Én tényleg nem. Nem tehetek róla. Ne nézzetek így rám...

5. Brian Molko
Ha nem ismertek, akkor ez megint egy meglepő fordulat. A szőrös-büdös-rocker után egy nőies férfi. Azért van az ötödik helyen, mert Franco után már minden összefolyik, és itt már nincs semmilyen hierarchia. És azért, mert sokkal jobban tetszett, ahogy a Nancy Boy-erában kinézett, mint most. Bár most is lélegzetelállítóan szép. Csak nézzetek rá.

6. Kurt Cobain
Ő pedig szintén azért van ilyen hátul, mert a meglepetéseket akartam előre tenni, és ha egy kicsit is tudtok rólam, akkor az az, hogy odavagyok a Nirvanáért és Kurtért. De számomra ő az abszolút férfiideál, és tudom, hogy bármikor szó nélkül beleestem volna a hálójába és meg is haltam volna mellette túladagolásban, egy lyukban, egy matracon. És itt jönnek a problémák: a való életben is a hozzá hasonló férfiakat keresem, aztán meglepődök, ha azok erős hajlamot mutatnak mindenféle mentális betegség felé... Ejnye, na, nem tudok róla röviden írni. Egyszerűen tökéletes a kis grunge-csöves megjelenésével, a hajával, az arcával együtt. T ö k é l e t e s. (Valójában megosztaná az első helyet Deppel és Francoval, de tulajdonképpen messze az első hely előtt van. Ezért van a lista majdnem-végén. Makes sense, nem?)

7. Michael Cera
Ő a tökéletes megosztó jelenség. Valaki vagy imádja vagy gyűlöli. Én az elsők közé tartozom, és nem tudom, hogy szégyelljem-e vagy sem. De olyan ennivalóan nyomi! Annyira szerencsétlen. Töketlen. És tökéletlen. És épp ezért annyira aranyos!

8. Robert Pattinson
Oké, nagyon sajnálom és nagyon szégyellem magam, de ha eltekintek a Twilight-marhaságtól, akkor azt kell mondanom, hogy irtózatosan szexi ez az ember. És gyönyörűen cigizik - nálam ez elég fontos dolog, tudom, hogy el van cseszve, de hát ez van. Rettenetesen szép ez az ember, na.

9. Adrien Brody
Nem tudom, ismeritek-e egyáltalán. Egy nagyon szép zsidó bácsi. N. vett rá egyszer, hogy nézzek meg vele egy filmet, és végig görcsölt a méhem. Egy gifről nem nagyon jön le a charmja, de az egész ember egész egzisztenciája... Jó, először persze meg kell szokni a nagy zsidó orrát, de ha végre lát az ember azon kívül is bármit, akkor végérvényesen lejön a szexiség. (Ez egy furcsa mondat volt.) Szóval... furcsa az ízlésem.

10. Adam Brody
Az első crushom, még tinédzserkoromból, az OC miatt. És azóta is változatlanul szexinek tartom. Nagyon. Egyszerűen csak szép az arcfelépítése, és cuki a mimikája és a mozgása - ez minden. De ez elég is ahhoz, hogy ő is egyike legyen annak a tíz embernek, akibe menthetetlenül szerelmes vagyok.
Tudom, hogy még legalább 50 férfi, akik láttán megőrülök, de most ennyi jutott eszembe - és gondolom, ez azt jelenti, hogy ők azok, akik tényleg. Remélem, fun volt ez a poszt, tele meglepetésekkel és esetleges kiábrándulásokkal, hamarosan jön a női crush-os poszt is! Szerintetek ki a legszexibb férfi az univerzumban?
you are a certified loser, Flóra!
Hát jó. Megpróbálom a Versmóka csendes bebukását nem személyes kudarcként elkönyvelni.

És blogolok egy személyeset! Mert éppen az új designon dolgozok - egyelőre az ötletelés fázisában vagyok, ami eléggé felemészti a jelenleg szegényes fantáziakészletemet, így most csak erre van erőm. Szóval elmesélem nektek a csodálatos múlt hetemet.
Az egész azzal kezdődött, hogy a lakótársam és egyben legjobb barátnőm, N. megbetegedett. Nem nagyon, csak egy kicsit influenzás lett. De neki úgy működik az immunrendszere, mint egy normális húszévesnek, nem pedig úgy, mint egy nagyon gyenge óvodásnak (igen, itt magamra célzok). Ezért is úgy gondoltam, hogy a szeretetem egyetlen apró cseppjét sem vonom meg tőle, szóval agyonszorongattam és -puszilgattam, szokás szerint. Nem számoltam a már említett immunrendszeremmel. És ez hiba volt. Magyarán, hétfőre úgy megbetegetedtem, mint a kutya. És, lévén nagyon badass nőszemély, mint egy iraki katona, és főleg: lévén szerencsétlen, szegény egyetimsta, nemet mondtam mindenféle kemikáliára, amit az átlagos, not-so-badass emberek használnak (értsd: gyógyszer), az egyetlen kúrám az alvás és a tea volt. Nem meglepő hát, hogy szerdára sem gyógyultam meg, amikor is egy N. számára nagyon fontos koncert jött, amire már hetekkel azelőtt eldöntöttük, hogy megyünk. Mivel a koncert tíztől volt (gyakorlatilag fél 12-től, de a hely 10-kor nyit), nyolckor elkezdődött a dráma.
- Jaaaj, ehm, nyekk, hörrr - mondtam én, miközben megpróbáltam összeszedni magam a magzatpózból, amibe összegömbölyödtem a forró fürdő után.
- Mit csinálsz? - kérdezte N. nagyon naivan és ártatlanul.
- Felkelek. Készülünk. Öltözz.
- Neeem megyünk sehova! Beteg vagy!
- Nem érdekel. Meggyógyulok. Itt, most.
- Ne beszélj hülyeséget, feküdj vissza, aludj.
- Nem, mert tudom, hogy ez fontos neked, erre készülsz egy hete. És én is megmondtam, hogy akarok menni, mert szeretem, jó lesz, minden.
Ekkor már eljutottunk a sírás fázisáig, mint mindig, ha egy életbevágóan fontos döntés elé kerülünk, pl. hogy hova menjünk kávézni vagy hogy elmenjünk-e egy koncertre vagy sem.
- Igen, fontos, de... hüpp... igen, egy hete, de... hüpp... nekem fontosabb, hogy egészséges legyél.
- De én azt akarom, ami neked jó.
- Én azt akarom, ami neked jó.
(Ezt képzeletben ctrl+c, ctrl+v-zzétek be legalább huszonegyszer.)
- Jó, öltözz, hogy inspirálj engem is az öltözésre. - mondtam neki végül. Úgyhogy felöltöztünk. Mire mindketten elkészültünk (ő úgy, mint egy nagyon hipszter, én úgy, mint egy öregasszony temetésre, mert a hideg rázott állandóan), rezignáltan kijelentettem:
- Van egy apró probléma. Azt hiszem, nincs pénzem. Lehet, hogy van, de... Nagy valószínűséggel nincs. Nem, egész biztos nincs.
- *lemondó sóhaj* Beviszlek.
Végülis az lett, hogy tényleg bevitt, átvitt értelemben is (kifizette a belépőmet) és szó szerint is (végig fogta a karom, hogy fel ne boruljak). Aztán még egy sört is kaptam tőle. És első sorban végigbuliztuk az egész koncertet. Nagyon jól éreztem magam. Amikor nem hittem azt, hogy menten elájulok. Vagy amikor épp nem borultam elfele. De N.-nek valahogy beépült a tánclépései közé, hogy időnként kinyúlt felém, elkapott, és visszaállított a ritmusba. Szerencsére egyetlen képen sem vagyok rajta. De az emberek már régóta eléggé gyanakszanak arra, hogy titokban egy methhead vagyok. Szerintem mostmár biztosak benne. Csoda, hogy senki se jött oda megkérdezni, van-e anyagom.
Másnapra begyulladt a fülem is. Így duplán szenvedtem, de még mindig nagyon badass voltam, nemet mondva a gyógyszerekre. Ehelyett bebugyolált fejjel feküdtem az ágyban azt hallucinálva, hogy a falaink zöldek (valójában fehérek), és hogy a bútorok rock&rollt táncolnak. És megnéztem végtelen mennyiségű gagyi filmet (We're the Millers, The To Do List, Mermaids - erre lehet, hogy emlékeztek gyerekkorotokból, egy 1990-es film Cherrel, Winona Ryderrel és Christina Riccivel tíz évesen).
És szombatra arra ébredtem, hogy meggyógyultam! Boldogan kiugrottam az ágyból - és azzal a lendülettel elöntött a Niagara (hiába, vannak, akikhez korán jön a karácsony, deal with it!) és a hasgörcsök. Valahogy elkúsztam a szekrényemig, aminek ilyen lenyílós ajtaja van, kihúztam belőle egy tiszta felsőt és egy nadrágot, visszacsuktam, és én okos, leültem alá, mert rettenetesen fájt a hasam. Tovább elképzelhetitek, mert én túlságosan szégyellem magam, hogy elmeséljem. Oké. A szekrényajtó kinyílt magától, és olyan lendülettel csapott pofán, hogy meg voltam győződve róla, hogy a fél arcomat magával vitte. De nem. Csak az orromat törte el. Na jó, nem törte el, de feldagadt, és lett rá egy nagy seb. Pont az orrnyergemen, mint a birkózóknak. Leragasztottam - még mindig bőgve, mert eddig tartott a nagy badass-ségem. N. megijedt eleinte, de amikor látta, hogy nincs semmi komoly bajom, egész álló nap röhögött a hülyeségemen.
Az már csak adalék az egészhez, hogy leragasztott orral, szédelegve, dülöngélve, vörös szemekkel, véres szájjal (mert mindig kicserepesedik a szám, amikor beteg vagyok, én meg állandóan piszkálom a bőrt, szóval folyton véres) lementem a bódéba cigiért. A bódésnéni is meg van győződve róla, hogy drogos vagyok. És nem segített a helyzetemen, hogy a) apróval fizettem (tíz- és ötbanisokkal főleg - ez a második és harmadik legkisebb apróegység nálunk), b) miközben beszéltem és mosolyogtam, elkezdett vérezni a fogam (mindig meglep, de lassan megszokom, nem is tudnék már élni a véríz nélkül a számban). Szóval bódésnéniarca.jpg, amikor szentül meggyőződik róla, hogy az első látásra kedves kislány másfél év alatt heroinistává változott a szeme láttára. Csodás volt ez a hét! Nektek hogy telt?
|