Stephen King-regényekhez hozzányúlni nagy és bátor vállalkozás. Talán ezért is van olyan kevés "friss" film, a legjobb próbálkozás, azt hiszem, 2007-ben jött létre a The Mist által. A Carrie-nek több feldolgozása is van: a kevésbé sikeres 2002-es tévéfilm, és a '76-os feldolgozás, amiről oldalakat írhatna az ember. És végül (és utolsósorban)  a 2013-as remake, ami nem a regény egy új feldolgozása, hanem a '76-os film újraalkotása.

Félve fogtam neki, mert bármennyire is kerültem, mindenhol szembejöttek velem egyáltalán nem kedves kritikák a filmről. Chloe Moretz miatt is aggódtam egy kicsit, bár Julianne Moore-nak sikerült némi reményt keltenie bennem. Az sem segített sokat, hogy miközben a regényt olvastam (nem is olyan régen), állandóan elképzeltem módokat, hogy hogyan lehetne jól megfilmesíteni, folytonosan alkottam magamban a jeleneteket, a snitteket, mert aki olvasott valaha is Kinget, tudja, hogy mennyire zseniálisan vizuális képeket tud létrehozni. Szerencsére a '76-os filmet már annyira régen láttam, hogy szinte teljesen kikopott belőlem, csak az érzés maradt meg, hogy -elnézést- kurvajó volt, de a film jeneletei kiestek teljesen. Így el tudtam -és tudok- vonatkoztatni tőle, állítólag ez hasznos az új Carrie esetében.

Nem tudtam elkerülni azokat a kritikákat sem, amelyek azt taglalták, hogy ez a film nem eléggé erős, nem eléggé... hm, nyomasztó vagy ijesztő. Ezt az első pár kép máris megcáfolta, bár ebben nagy szerepe lehet annak, hogy egyrészt nincs horrorkultúrám szinte egyáltalán, másrészt, hogy a hideg ráz mindenféle szülős jelenetektől. Az azonban rögtön nyilvánvalóvá vált (és azt is mondhatom, hogy zavaróvá), hogy Chloe Moretz egyszerűen túlságosan szép ehhez a szerephez. A Let Me In esetében is ugyanez volt a helyzet, az amerikai változatban egyszerűen túlságosan szép a kisfiú. A Carrie könyvben Carrie egyáltalán nem szép. Sőt, csúnya. Az amerikaiaknak úgy látszik, ez egy komoly gyenge pontjuk, az egyetlen film, amiben jobban tetszett a főszereplő karaktere az a Tetovált lány volt. Elnézést, megint eltértem a témától. Szóval Chloe túl szép. És egyáltalán, minden egyes szereplő túlságosan szép ebben a filmben. Oké, Julianne Moore tökéletesen creepy, és már az első tíz percben tudtam, hogy ő fogja elvinni a filmet a hátán - ha valaki egyáltalán képes lesz erre.

forrás: imdb.com

SPOILER 

Az tulajdonképpen tetszett, ahogy aktualizálták a történetet, belehelyezték ebbe az időbe, hiszen ez egy örökérvényű mese, örökérvényű tanulsággal. Bár szomorúan tapasztaltam, hogy ez a "modernizálás" csak abban nyilvánult meg, hogy van mobiltelefon és internet, ami segíti a kegyetlenkedést - azt azért meg kell jegyeznem, hogy nem eléggé. Az a jelenet például, amikor elkérik Chris telefonját, hogy megnézzék, rajta van-e a videó, ő feláll és kimegy. Ennyi. Az egész videós történetnek se eleje, se vége, se feneke, mintha ott se lenne. Ha már beleszőtték a történetbe, akkor csinálhatták volna rendesen. 

(A Bővebben után folytatom.)

A tamponnal és betéttel dobálózós jelenet volt az első, ami megrengette a bizalmamat teljesen. Elég szomorú az, hogy Kingnek szavakkal sokkal erősebbre, sokkal kegyetlenebbre, sokkal vizuálisabbra sikerült csinálnia ezt a jelenetet, mint amennyire a film - képekkel és hangokkal együtt - képes volt. A tusolós jelenet önmagában kínosan hosszúra sikeredett, és ne felejtsük el, hogy ezek 16 éves lányok. A kinyújtott, véres kézzel kapálózás pedig... csak wrong. Wrong in so many levels. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem Chloe túljátszik. Már ebben a jelenetben is, de később is, többször, sokkal zavaróbban.

forrás: imdb.com

Az viszont lehet, hogy nem a színésznő hibája, hogy a telekinetikus jelenetek nevetségesek. Az, például, hogy kinyújtja a kezét. Szerintem erre semmi szükség, és nevetségessé teszi az egészet. Nem a kezével irányítja a dolgokat, könyörgöm, hanem az elméjével, nem varázsol! És ha már itt tartunk, még egy "apró" hiba: a könyvben Carrie meg van ijedve az erejétől, és eleinte fél használni. És ez nagyon fontos, mert ez egy olyan jellemvonás, ami elválasztja Carrie-t a többiektől, hogy nem élvezi ezt csinálni, hanem egyenesen fél tőle: tehát ő nem gonosz, és a végkifejlet azért történik úgy, ahogy, mert már nem bírja tovább. Oké, a végén már tényleg szereti csinálni, de csak azért, mert valamilyen szinten "bekattan", de eleinte nem élvezi bántani az embereket. Nem, Carrie a könyvben össze van zavarodva, nem pedig gonosz - márpedig ez a film hajlamos ezt elfelejteni.

És nem, még mindig nem vagyok képes leszakadni a Carrie karakterével és eljátszásával kapcsolatos hibákról. Mert nem tudom nem megemlíteni azt, ahogy az utolsó jelenetekben Carrie félrefordított fejjel, összehúzott szemmel áll. Ez napjainkban már csak egy horrorparódiában működne.

forrás: imdb.com

És ezzel elérkeztem a fináléhoz, amiről nagyon nehéz lesz írnom. Egyszerűen megfogalmazhatatlanul sza... szörnyű. A könyv verziója sokkal erősebb - megint -, és hogyha már egy órán keresztül körömrágva vártunk a végső jelenetekre, akkor az a minimum, hogy erősek legyenek. Optimális esetben sokkal erősebbek, mint a film többi része, de legalább annyira. Sajnos, nem. Sajnos, hatalmas csalódást okozott nekem a finálé. Kezdve ott, hogy míg a könyvben elszabadul a pokol és az egész nyomorúságos város elpusztul, itt alig hal meg valaki. A vödrös jelenet, például, a könyvben ugyanannyira tragikus, mint az összes többi haláleset - de itt hangosan felröhögtem. Ez pedig nem jó jel egy horror-dráma esetében. A prom-vérengzés még viszonylag jól sikerült, és ahogy Carrie anyja meghal, az zseniális, mind képi, mind ötleti viszonylatban. A kedvenc jelenetem az egész filmből, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy egyike a nagyon kevés jól sikerült képeknek. Imádtam.

Arról azonban, hogy szegény szerencsétlen túlélő lány teherbe esik, és hogy milyen rémálmai vannak estébé, nem is beszélek. Hát az úgy katasztrofálisan, kétségbeejtően szar, hogy az egyszerűen elmondhatatlan. Legszívesebben elbőgném magam, amikor rágondolok, és nem azért, mert megijedtem. Szánalmasra sikerült, na.

Persze, azért vannak jól sikerült dolgok is - nem sok, de akad. A jelenetek Carrie és az anyja között életben tartják a filmet, tele vannak feszültséggel és érzelemmel - bár nem kizárt, hogy ezt is Julianne Moore viszi a hátán. A már említett jelenet Carrie anyjának haláláról tényleg zseniális, nem akarom lelőni a poént, de nem annyira meglepő az esemény, mint amennyire szép a képi világ. És úgy általában a képi világgal nincs probléma, ki is használják a technika lehetőségeit - csak sajnos éppen a fináléban nem.

SPOILER VÉGE

Portia Doubleday-nek (Chris) is vannak jó pillanatai, bár sokszor az agyamra ment a túljátszással ő is. Persze, ha az ember nincs hozzászokva a jó filmekhez, nem nézett sok horrort, nem olvasta a Carrie-t és úgy általában mondjuk 14-15 éves, akkor neki élvezhető lesz. Én sem szendvedtem végig, ezt bevallom, csak néhányszor ütögettem a fejem a falba, és csak néhányszor fakadtam ki, és csak néhányszor akartam én is a körmömet és a tűket a combomba vájni, mint Carrie anyja. 6/10